4. Érdekes meglepetés

Csokis vattacukrot minden kedves olvasónak!

Ezer sorry mindenkinek de ezért meg érkezett a remélem várva várt folytatás.

 Elég érdekes jelenségek érkeznek meg a történetbe akik nem mások mint a BOTDF tagjai. 

Elég érdekes módon fognak ők a történetbe kapcsolódni.

 Remélem hogy akik ismerik a fiúkat nem fognak meg utalni egy örök életre. 

Na de elég a de elég lesz a mára csapjunk is bele. 

Jó olvasást nektek.

 Millió ölelés: ☆Dreamer girl☆

*eközben Nonoéknál*

Naomi szemszöge:

Mikor el váltunk a sarkon Taehyung meg ölelt én pedig egy puszit nyomtam az arcára és el indultam a házunk felé. Mikor a ház elé értem észre veszem hogy egy sárga sport kocsi áll a ház előtt. 

- Vajon kié lehet ez a jó járgány? - gondolkodtam hangosan hisz egyik szomszéd se olyan gazdag hogy ezt meg engedhesse magának. Mikor az ajtóhoz értem érdekes felfedezést tettem az ajtó nyitva volt. Be léptem a nappaliba és rég nem látott bácsikám és Dahvie fogadta.

- Jayy bácsi Dahvie hát ti hogy a csudába kerültetek ide? - szaladtam Jayy bácsihoz nagy boldogan.

- Még egy bácsi és esküszöm falnak megyek tőled leányzó. - mondta aranyos hangon Jayy bácsi fel kapott a földről és magához szorított. Már kb 5 perce ölelt mikor Dahvie is meg szólalt.

- Jól van már Jayy nekem is hagy belőle egy kicsit! - szólt rá hogy tegyen végre le.

- Na még egy kicsit had ölelgessem már úgy is annyira hiányzott. - szorított még jobban.

- Jayy bácsi engedj el lassan nem kapok levegőt. - mondtam és el toltam magamtól.

- Mondtam hogy ne bácsizz! Attól hogy a bácsikád vagyok még mindig csak öt évvel vagyok öregebb mint te de jövő héten ez már csak négy lesz. - mondta és nyomott egy puszit a homlokomra. 

- Jól van na vén csont eressz. - mondtam nevetve és oda mentem Dahviehez.

- Ő a vén csont sajog a derekam. - mondta Dahvie és meg ölelt. 

- Jaj Dahvie meg se látszik hogy harmincegy vagy úgyhogy fejezd be. 

- De meg látszik csak te nem veszed észre mert pont annyi idős vagyok mint Ashley. - húzta perverz mosolyra a száját. 

- Na Dahvie a hálószoba titkaim azok is maradnak. - kacsintottam rá.

- Jól van na. Nagy lány vagy te már. Anyád mit idegenkedik hogy bajod lesz. - vonta meg a vállát kérdőn.

- Anya hívott ide titeket? - néztem nagy pislogva.

- Igen attól félt hogy szét szeded a házat. - támaszkodott Jayy a pultnak. 

- Bár amennyire érdemlem őt... - mondtam sóhajtva.

- Már megint össze kaptatok? - nézett rám Dahvie.

- Haver ezek mikor nem? - nevetett Jayy.

- Igaz ami igaz. - csatlakoztak én is a nevetéshez.

- Na és amúgy mizújs csajszi olyan rég beszéltünk sulival mizu? - kérdezte Dahvie.

- Semmi különös a szokásos szín kitűnő bizonyítvány már lassan unalmas. 

- Na ezen is látszik hogy nem velünk voltál kicsinek. - mondta gúnyosan Jayy.

- Mert ha veletek lettem volna mi változott volna? - kacsintottam rá. 

- Akkor nem kitűnő bizonyítványod lenne hanem pörgős életed. - ölelt át.

- Elég pörgős az így is. Na de én megyek aludni fáradt vagyok. - mondtam és adtam mind kettőjüknek egy-egy puszit és fel mentem. Le zuhanyoztam fel vettem a pizsim és be bújtam az ágyba. Már éppen aludtam volna mikor Jinxx hívott.

- Szia nagy baj van. - mondta gondterhelt hangon.

- Jézus Jinxx mi van? - kérdeztem aggódva és kb minden szörnyűség eszembe jutott. 

- Ashley össze szedett egy csajt és be akarja jelenteni hogy ő az új barát nője. 

- Jé de jó már megint kezdődik. - nyeltem le a könnyeim.

- Sajnálom szivi de mennem kell mert szemet szúr hogy el jöttem jó éjt. 

- Köszi szivi hogy szóltál szeretlek titeket puszi. Neked is jó éjt. - mondtam és le raktam. Pár perc múlva már aludtam is. Nem nagyon izgat már meg szoktam. Reggel mikor ki másztam az ágyból a srácok már rég fel voltak öltözve.

- Jó reggelt csipkerózsika. - köszöntek szinte kórusban. 

- Nektek is hogy hogy ilyen korán? - néztem rájuk halál kómásan. 

- Idő eltolódás nem tudunk aludni. - magyarázta Dahvie.

- Na ja de ha már fent vagyunk el viszlek suliba. - mondta Jayy és a kezembe nyomott egy kávét. 

- De akkor Timit is fel kell venni a buszmegben. - jegyeztem meg. 

- Oké tudom Timi a házas társad nélküle nem tudsz élni. - forgatta a szemét Jayy mire édes kedvesen hátba vágtam. 

- Timi nem a házas társam hanem a legjobb barát nőm! - szedtem le majdnem szegény fejét. 

- Jó oké csak vicc volt ne verj érte agyon. - húzta össze magát.

- Na elég lesz gyerekek viselkedjetek. - szólt közbe Dahvie.

- Jó oké de akkor megyek öltözni és indulás. - mondtam és fel rohantam a szobába mire észre vettem hogy a busz mindjárt a megállóba ér ezért gyorsan fel hívtam Timit.

- Szia baba.

- Hol a francba vagy már?! - ordított a telefonba. 

- Nyugi baba van egy meg lepim ne szállj fel a buszra hanem gyere ki a sarokra. - mondtam neki miközben öltöztem. 

- Oké de ha el keresünk ki nyírlak. 

- Nyugi nem fogunk na de siess imádlak puszi.

- Én is téged puszi. - mondta és ki nyomta. Gyorsan össze szedtem magam meg fésülködtem és meg csináltam a sminkem. Mikor a lépcső tetejére értem Jayy már kulccsal a kezében az ajtóban várt. 

- Na végre már azt hittem be zártad magad a szekrénybe. - mondta gúnyosan.

- Akarsz még egy tockost? - fenyegettem meg viccből.

- Nem kösz inkább induljunk. - és azzal már nyitotta is az ajtót. Be ültünk az autóba és a sarokig meg se álltunk. Mikor oda értünk Jayy le engedte az ablakot.

- Hé cica el vigyünk? - kacsintott Timire akin ki tört a röhögő görcs.

- Te hogy a picsába kerülsz ide. - kérdezte nevetve miközben be szállt hátra.

- Ő lett a szerencsés gyerek sintér. - mondtam mosolyogva mire Jayy egy nyelv nyöltéssel válaszolt. 

- Semmit nem változtatok ti ketten. - nevetett tovább Timi. Jayy bele taposott a gázba és a suliig meg se állt. Mielőtt ki szálltunk még nyomtam egy puszit az arcára köszönet gyanánt és be csaptam az ajtót. Timivel el indultunk be a terembe. Amikor be értünk láttuk hogy még a srácok sehol ezért oda mentünk Sammihez.

*eközben a suli előtt*

Taehyung szemszöge:

Láttam őt de nem úgy ahogy azt gondoltam. Reggel mikor fel keltem boldog voltam hogy végre már kevesebb mint egy óra és vele lehetek de most nem. Ez a ki csattanó jó kedv el tűnt sőt szomorú vagyok. De ki lehetett az a srác a kocsiban? Lehet hogy a barátja volt? Nem tudom de ez most idegesít.
- V minden oké? - kérdezte J-Hope.
- Persze csak gondolkodtam. - tértem vissza a valóságba.
- Taehyung te olyat is tudsz csoda. - nevetett Jimin.
- Ehhez most rohadtul nincs hangulatom. - mondtam és a suli felé vettem az irányt mire Kookie is velem jött. Már rég be csengettek és senki nem volt a folyosón mikor Kookie meg fogta a kezem vissza húzott és az egyik szekrénynek nyomott.
- Miért futsz utána?! - kérdezte kissé idegesen.
- Te meg miről beszélsz? - kérdeztem vissza.
- Láttam amit te TaeTae azóta vagy ideges. - magyarázta mintha tudná mit is érzek mikor még én magam se értem.
- Nem tudom miről beszélsz Kookie, de most már megyek órára. - mondtam és indultam volna de Kookie az orrom előtt gyűrt bele egyett az egyik szekrény ajtóba.
- Taehyung mond meg mi e van neki ami nekem nincs?! - kezdett már majdnem kiabálni.
- Kookie te normális vagy? - fogtam meg kezét aggódva.
- Igen csak te nem fogod fel hogy én mit is érzek ilyenkor belül! - mondta szipogva mire magamhoz öleltem.
- Kookie te kis bolond. - mondtam és simogatni kezdtem könnyes arcát.
- Tae kérlek fogd már fel hogy szeretlek és fáj mikor te ezt semmibe véve egy lány után kajtatsz. - nézett mélyen a szemembe és egyre inkább a szekrénynek nyomott. Éreztem ahogy egész testével rám nehezül és a nadrágja is egyre inkább feszül. Majd a nyakamhoz hajolt és égető mégis gerjesztő csókokkal halmoz el.
- Kookie kérlek hagyd abba nem szabad. - lihegtem kínomban.
- Akkor ígérd meg hogy este az enyém leszel. - húzta perverzen a száját.
- Nem ígérek semmit biztosra de meg próbálom. - mondtam mire meg csókolt. Ajkaimat forróság öntötte el és akár milyen hihetetlen vágytam rá.
- Kérlek Tae szükségem van rád. - súgta a fülembe.
- Tudod hogy ez nem rajtam múlik, de most már tényleg menni kéne. - szóltam halkan.
- Ne menj kérlek még érezni akarom hogy az enyém vagy. - mondta és heves csókolózásban forrtunk össze míg nem hirtelen valaki le nem rántotta rólam Kookiet. Meg nyugodtam mikor láttam hogy csak Monster cibálja ingénél fogva maga után ő pedig ellenkezni sem mer a leaderrel. Be mentem a terembe és gyorsan le ültem a helyemre. Az óra már javában zajlott és a tanár magyarázott mikor egy kis cetli csúszott a kezem alá.
"Valami baj van? Már agódtam hogy merre vagy." Mikor el olvastam láttam hogy Nono keze van mellettem. Mikor rá néztem láttam, hogy tényleg aggódott értem. Ezért vettem a bátorságot és le írtam félig meddig ami a szívemet nyomta.
"Reggel nem busszal jöttél?". Mikor végeztem a körmöléssel Nono keze alá csúsztattam a papírt. Mikor el olvasta láttam rajta hogy meg lepődött. Mikor ő is végzett vissza csúsztatta a papír. "Sajnos sikeresen el aludtam és a nagybátyám hozott be kocsival -.- ". Kb egy hegy nagyságú kő esett le a szívemről mikor olvastam. Szóval tényleg nincs senkije. Ezt a követ el is tüntette a csengő hangja. A tanár ki ment én pedig felé fordultam.
- Azt hittem haragszol rám vagy ilyesmi. - néztem rá boci szemekkel mire csak egy villanást láttam. - Aucs. - dörzsöltem meg szemeim.
- Upsz ne haragudj rajta maradt a vaku. Taehyung ne dörzsöld inkább had nézzem. - mondta meg fogta a kezem és oda hajolt hozzám. Ajkaink vészesen közel voltak egymáshoz mire én egy nagyot nyeltem. Ő csak nevetett és vissza ült a székre.
- Miért nevetsz? - kérdeztem és éreztem ahogy az a pimasz pír ki ült az arcomra.
- Tae akkorát nyeltél azt hittem meg akad a torkodon. - kapta szája elé a kezét.
- Ne takard el a gyönyörű mosolyod engem is jó kedvre derít. - mondtam mosolyogva.
- Jól van állj le attól még nem menekülsz meg az ebéd szünettől. - kacsintott rám.
- Nem is akarok nyugi hülye vagyok én a matekhoz. - mondtam mire csak a fejét rázta.
- Nem vagy hülye csak nem annyira az erősséged. - mosolygott rám mikor Jungkook jelent meg a háta mögött.
- Szia Jeon Jungkook vagyok te pedig ha jól hallottam Naomi Black. - hajolt meg előtte. Na ne kezdődik. Vajon mit akar Kookie Naomitól.
- Szia igen én vagyok tudok segíteni valamiben? - mosolygott rá kedvesen.
- Igazából csak be szerettem volna mutatkozni illedelmesen mivel kémia szak körön én leszek az új laboros társad. - hát persze gondolhattam volna. Hisz Kookie a másik suliban is jó volt kémiából.
- Remek végre valaki aki még aranyos is. - nevetett de ez most szíven ütött. Ezért fogtam magam és hátra mentem Monsterhez aki éppen Jimin telóját nyomkodta.
- Te mondtad neki hogy iratkozzon be a kémia szak körbe? - álltam meg az asztal előtt ahol amúgy Jimin és Timi ülnek.
- He? - nézett rám mint egy zombi.
- Semmi hagyjuk de ezt nem fogod velem megint el játszani Monster.
- Már megint össze vissza beszélsz Tae én nem akarok semmit csak nyugalmat. - okoskodott és vissza bújt a telefon mögé.