1.Kezdetek

Hát ez kicsi csúszás lesz az a pár pillanat amíg ezt le írom ide nektek de remélem nem haragszotok meg érte. Nos hát itt is lenne az első rész ami vegyük úgy kis be melegítés még így az elején hát remélem tetszeni fog nektek és szeretni fogjátok. 

Millió ölelés:☆Dreamer girl☆

- Naomi. - hallottam fentről anya kómás hangját.

- Lent vagyok a konyhában. - válaszoltam neki még én is egy kissé kómásan.

- Hogy hogy ilyen koronát kicsim? 

- Ma jönnek az új fiúk tudod meséltem hogy jön hozzánk hét csere diák míg tőlünk heten ki mennek Koreába tanulni.

- Tényleg mondtad is csak akkor biztos fejben már megint nem itt jártam.

- Nem is csodálom... - mondtam flegmán.

- Na jó most fejezd be! - emelte meg a hangját anya.

- El se kezdtem de oké... - forgattam a szemem.

- Remélem is! 

- Na de én megyek mert el késem. Majd jövök ja bocs tényleg nem leszel itthon... - mondtam és ki fordultam az elő térbe.

- El se köszönsz mikor három hónapig nem is látjuk egymást?!

- Bocs de le fogom késni a buszt... - azzal ki léptem az ajtón és a buszhoz siettem. A megállóban szokás szerint Timivel találkoztam akivel együtt szoktunk suliba menni és aki amúgy a legjobb barát nőm is egyben. Még jó hogy csak pár háznyira lakunk egymástól.

- Szia csajszim. - jött oda és meg ölelt.

- Szia szépség. - öleltem vissza.

- Mizújs babám? 

- Semmi anyám már megint fel baszta reggel az agyamat. 

- Az szép. Ne is törődj vele nem ér annyit az egész.

- De most hála égnek három hónapig csak az enyém a ház. - örömködtem mire a busz meg érkezett. Valami fura volt hisz mindig mi vagyunk az elsők de most valakik vannak már a buszon. Mikor fel szálltunk a buszra hét és sráccal találtuk szembe magunkat akik enyhén végig mértek mind kettőnket. Be ültünk leghátulra a négy ülésre és el helyezkedtünk. Mind a ketten fel tettük a lábunkat és elkezdtünk Black Veil Brides hallgatni ami szerintem elég hangos volt mert a srácok elég nagy pislogva nézek minket. De őszintén nem érdekel. Hiányzik Ashley de nagyon alig várom hogy már vége legyen a turnénak és végre ház jöjjenek. De az még két hét. Úr isten mi lesz velem addig?! Fél óra alatt oda értünk a sulihoz. Mikor le szálltunk a buszról pont meg csörrent a telefonom.

- Szia édes. - szólt Ash a telefonba.

- Szia szívem pont rád gondoltam a buszon. - mondtam nevetve. 

- Édes vagy kicsim és hogy érzed magad? Jól aludtál? - bombázott szerelmem kérdéseivel.

- Jól vagyok köszi csak már hiányzol. És veletek mizújs hogy van a többi hülyém? 

- Hali csajszi. - kaptam a választ kórusban.

- Sziasztok. - nevettem fel.

- Megfelel a válasz a kérdésedre? - kérdezte Ash.

- Igen meg. - mondtam kuncogva mikor meg hallottam a csengő hangját.

- Menned kell? - kérdezte Ash sóhajtva. 

- Sajnos igen kicsim. De este még beszélünk úgy is mert a sárkány három hónapos üzleti útra ment és enyém a ház.

- Hoppá akkor mi lesz ott ha haza érek. - mondta Ash mire mindenkin ki tört a nevetés. 

- Semmi nem lesz bi-bi-bi de le teszlek mert itt a tanár. Sziasztok jók legyetek. Szeretlek életem siess haza. - mondtam és le tettem a telefont. Abban a pillanatban az osztály főnök lépett be az ajtón a reggeli hét buszos srác kíséretében.