9.Pofon

Annyeong csajok ❤

Itt az őszi szünet és a lány le ült írni és hát ez lett belőle. 

Jó olvasást nektek! 

Millió ölelés ☆Dreamer girl☆

Addig a pillanatig míg arcomra nem simította kezét közelebb nem húzott magához és ajkaimra nem tapadt. Finoman és érzékenyen mart ajkaimra hogy be bocsájtást nyerjen számba. Engedtem neki mire nyelvét össze kulcsolta az enyémmel és szenvedélyes táncba nem kezdtünk. Szám minden egyes pontját végig kutatva élveztük egymást. Mikor a levegő hiánya miatt el váltunk én csak néztem magam elé magamban azon elmélkedve hogy vajon miért csókolt meg. Csak azért mert részeg vagy azért mert akar is valamint. 

- Ne haragudj de annyira szép ajkaid vannak hogy muszáj voltam meg ízlelni őket. - hajtotta le a fejét a földet pásztázva. 

- Semmi baj felejtsük el. - mondtam és meg borzongtam ahogy vissza gondoltam a csókra.

- Fázol? - kapta rám hirtelen tekintetét. 

- Nem csak így vissza gondolva az előbb történtekre ki rázott a hideg. - néztem rá mosolyogva. Kicsit meg is lepődött azon amit mondtam de azért vissza mosolygott. 

- Biztos nem fázol? - kérdezte aranyos hangon.

- Az igazat meg vallva egy kicsit igen. - néztem rá.

- Szerintem azon segíthetünk. - fogta meg a kezem és magához húzott jobban mondva az ölébe. A pulcsiját szét húzva engedte hogy hozzá bújjak. Olyan melegség áradt belőle hogy teljesen át melegedtem tőle ahogy ölelt. Majd csak egy ismerős hangra lettem figyelmes.

Ricky szemszöge: 

Nono nyert megint. Pont úgy ahogy én. Szinte soha nem tudtak minket le verni és ez ma sem tört meg. Bár én azt hittem az okos lány velünk fog ünnepelni de erre csak azt kaptam hogy el húzta a csíkot a répa fejűvel. Már tudtam hogy egy helyre vihette oda ahol mi is mindent meg beszéltünk és ahol először csókoltam meg. Meg persze ahol szakított velem. Az a hely volt számunkra a kezdet és a vég is egyben. Emlékszem mikor először találkoztunk mind a ketten 16 évesek voltunk. Éppen egy házi buliból tartottam haza mikor halk sírásra lettem figyelmes. Lassan oda sétáltam hozzá és akkor láttam meg hogy meg verték. Az arcán folyt a vér a ruha szét volt rajta szakadva. Otthonról menekült el nehogy az apja agyon verje míg az anyukája kórházban van szintén testi sértés miatt. Fel vittem magunkhoz anyám el látta a sebeit és nálunk aludt a szobámban. Akkor már tudtam hogy nagyon jóban leszünk. Utána pár hónapig nálunk lakott míg az anyjával el nem költöztek a városba. Utána is jóban voltunk mivel kiderült hogy egy suliba fogunk járni sőt még osztály társak is lettünk. Aztán az első év nyarán meg kérdeztem lenne-e a barát nőm mire ő igent mondott az első pár hónapban minden okés volt addig amíg Debóra alám nem kavart miszerint le feküdtem vele. Ez sajnos a kapcsolatunk véget jelentette de ugyan úgy meg maradtunk barátok de én most már nem csak barátomnak hanem testvéremnek is tartom Naomit. Óvom és védem bármi áron. Mikor oda értem a házak alá láttam hogy a répa ölében ülve bújik hozzá.

- Neked nem velünk kéne lenni?! - förmedtem rá mire ijedten nézett fel rám.

- Ricky te mit keresel itt? - kérdezte ilyedten.

- Tudtam hogy itt leszel de azt nem hogy a répával. 

- Ricky állj le van neve is úgyhogy egy kicsit légy rá tekintettel.

- Mert te tekintettel vagy ránk?! - kezdtem most már kiabálni.

- Te mi a rákról beszélsz?! - akadt ki.

- Arról hogy itt enyelegsz ezzel a húzott szemű barommal ahelyett hogy velünk lennél a barátaiddal!

- Hallod te magadat?! Kb nem is ismered V-t de már jár a pofád! Előbb talán láss ki a szürke köd mögül amit a féltékenység okoz és legyél normális!

- Nem vagyok féltékeny! Mire kéne hogy legyek?! Erre a kis senki nyomira. - vágtam neki oda flegmán mire meg tette azt amit még soha. Fel pofozott. 

Naomi szemszöge:

Atya úr isten életemben először ütöttem meg valakit. De hogy az pont Ricky legyen a fogadott bátyám ezt álmomban se gondoltam volna soha. Ott akkor láttam hogy számára halott vagyok.

- Úr isten Ricky ne haragudj nem akartam. - fogtam meg a kezét.

- Úgy látom döntöttél már nincs szükséged ránk.... - rántotta ki kezét a kezemből és el rohant. Na fasza egyedül maradtam. Semmi mást nem tudtam tenni csak arcomat kezembe temetve le rogytam a földre. Utálom magam hogy lehettem ekkora idióta?! Ricky a legjobb barátom a bátyám aki mindig mellettem áll és szó szerint a semmi miatt fel rúgtam mindent. Hallottam ahogy Tae oda sétál hozzám majd le térdelt és meg ölelt. 

- Jobb lesz ha haza viszlek. - vettem egy sóhajt ajkaim közé hogy le tudjam nyelni könnyeimet.

- Nono... - nézett rám aggódva.

- Nyugi semmi baj majd meg oldom. - bújtam ki szorításából majd fel állva el indultam a motor felé.

- Biztos? - követett a járműig.

- Tuti. - erőltettem magamra egy ál mosolyt és fel vettem a bukót. Haza vittem Taehyungot majd én is haza indultam abban a reményben hogy senki nem lesz még otthon. Sajnos nem így lett Jayy a nappaliban a kanapén ülve aludt biztos engem várt. Hoztam egy takarót be takartam és adtam a fejére egy puszit majd fel mentem a szobába és a telefonomat elő véve fel hívtam azt a személyt akit lehet nem kellett volna.

- Szia. - szólt Ash a telefonba.

- Szia mizújs? - kezdtem a szokásos szöveget.

- Semmi sok hogyhogy fel hívtál? 

- Érdekelt élsz e még. - dőltem le az ágyra.

- Aha értem szóval hiányzom. - vonta le a téves következtetés.

- Nem hiányoztál egyáltalán csak gondoltam meg kérdezem élsz e még ha már a kurvád fel baszta a bakancsot. - húztam a számát és éreztem hogy ezzel eléggé szíven ütöttem. 

- Csak azért hívtál hogy idegesíts? - sóhajtott.

- Ha úgy vesszük ez volt a fő szándékom. - mondtam mire Ash ki nyomta. Hát ez jól esett most. Tényleg legalább egyszer sikerült belé fojtani a szót. Egyszer csak egy kép villant be a laptopon miszerint Jungkook FaceTimera küldött felkérést. El is fogadtam és ölembe vettem a laptopot.

- Szép jó éjszakát. - köszönt nevetve.

- Neked nem aludni kéne már? - kérdeztem nevetve kis kómás fejére nézve. 

- De kéne csak tudni akartam jól vagy e. 

- Nyugi jól vagyok Taehyungot haza vittem. - mosolyogtam rá

- Az anyja kb le szedi a fejet hogy milyen csajok furikázzák haza. - nevetett Kookie.

- Nehezen ugyanis dolgozik vagyis nekem Tae azt mondta. - vontam vállát majd asítottam eggyet.

- Fáradt vagy? - biggyesztette le ajkát. 

- Aha egy kicsit. - vettem kezembe a törlő kendőt és elkezdtem le szedni a sminkem.

- Szebb vagy így. - nézett rám a párnájába bújva.

- Tudom sminkel szebb vagyok. - folytattam tovább arcom "takarítását".

- Dehogy is természetesen sokkal ragyogobb vagy. - mosolyodott el aranyosan.

- Ha-ha-ha vicces vagy Kookie. - húztam a számat.

- Komolyan mondtam tényleg gyönyörű vagy. 

- Jó oké vegyük úgy hogy elhiszem.

- Hidd is el kérlek. - nézett rám boci szemekkel. Atya világ de cuki. Kookie ne nézz így rám mert menten el olvadok.

- Jó tényleg el hiszem. De viszont én megyek mert hulla vagyok. - túrtam hajamba és ki fújtam a levegőt.

- Okés menj nyugodtan de még lehet egy kérésem? 

- Persze mond nyugodtan. - mosolyogtam rá.

- Kaphatók egy jo éjt puszit? - hogy mit? Jó éjt puszit tőlem?

- Miért? - húztam fel egyik szemöldököm.

- Csak hogy jót álmodjak. - vette elő megint a boci szemeit aminek szerintem senki tudna ellen állni.

- Jó éjt Kookie. - dobtam neki egy puszit mire el pirult.

- Neked is jó éjt szépség. - mondta majd meg szakította a hívást. Tényleg cuki srác de mégis mért Tae és a csók jár a fejemben. Abban a pillanatban a gyomrom kb ötször meg bukfencezett a szívem a torkomban dobogott. 

-Ahj Tae mért teszed ezt velem?! - Még le vetkőztem és át vettem a pizsimet. Be dőltem az ágyba és aludtam is.